2009. október 10., szombat

Viola, a céltudatos, belevaló csaj...

Szió, engem Violának hívnak. Engem nem kell félteni, ismerem én a dörgést. Eléggé kitanultam a jó életet. De Téged most mégis az érdekel, hogy hogyan estem át a tűzkeresztségen mi? Oké, oké! Megtudod.

Az az igazság, hogy nem voltam én mindig ilyen céltudatos, belevaló csaj, ha érted, hogy mire akarok kilyukadni. Inkább egy kis szende leányzó voltam, aki még akkor is elpirul, ha egy banánt vetkőztetnek meztelenre.

A pasi a házunkban lakott. Ő volt a disk-jockey a művelődési házban. Hétvégenként mindig csodáltam, ahogy a csillogó, flitteres ruhájában olyan jópofákat tudott mondani a számok között.

Na, hát kábé olyan tizenhat lehettem, amikor egyszer hazajövet együtt szálltunk be a liftbe. Ő a hetediken lakik, én meg a hatodikon, de tudod, milyen hülye helyzet ez, soha nem szoktak az emberek ilyenkor beszélgetni.

Na, az ötödiken bedöglött az áram. Pont az ötödiken, nem muris? Én meg olyan kis liba voltam, hogy azonnal elkezdtem sikítozni, mert a villany is kialudt. A srác rámszólt, hogy hagyjam abba, de én csak jobban rákezdtem. Valahogy nem viselte a hangomat, mert hozzámlépett, és befogta a vaksötétben a számat. Én persze ki akartam szabadulni a szorításából, és vergődtem istenesen.

Ez piszokul felizgathatta. Határozott mozdulattal benyúlt a blúzomba, és megragadta a mellemet. Irtó hülye helyzet volt. Egyik keze a számon, a másik tapizik kegyetlenül. Olyan újszerű volt az egész, hogy még azt is elfelejtettem, hogy valaha bajom volt.

Elakadt a lélegzetem, és tétován előrenyúltam a sötétben. Nem is tudom, miért. És éppen a micsodáját fogtam meg. Szinte éreztem, ahogy az érintésemre piszokul duzzadni kezd.

Ő persze azonnal azt hitte, hogy ez felhívás keringőre. Óvatosan elengedte a számat, de akkor már annyira be voltam tojva, hogy eszembe sem jutott sikítani. Ezt még nagyobb biztatásnak vette, és szabad kezével a miniszoknyám alá nyúlt. Kitapogatta a bugyim szélét, és óvatosan birizgálni kezdte kívülről a szőrzetemet. Ilyent még sohasem éreztem. Csak álltam bután, és rendíthetetlenül markoltam a dákóját.

Akkor már kegyetlenül meredezett neki. Nem is hittem, hogy van ekkora is. Azóta persze, oh... , mmmmmmmh... láttam már nagyobbat...

Szóval egyre szaporábban vette a levegőt, és olyan érzékien masszírozta a cicimet, ah... hogy valami furcsát kezdtem érezni ott alul. Aztán be is nyúlt a bugyim alá, és játszadozni kezdett a micsodámmal. Jaj, oh... az fantasztikus érzés volt. Remegni kezdett kezemben a farka, amitől persze még jobban tűzbe jött. Gyors mozdulattal szétkapta a nadrágját, teljesen a kezembe adta Józsit, és megmutatta, hogyan húzogassam. mmmmmmmh... akkor már mindegy volt. ah... húzogattam én, mint a kisangyal.

Hirtelen ledöntött a lift padlójára, falni kezdte a számat, majd letépte a kezemet magáról, és úgy belémvágta a lőcsét, oh... hogy azt hittem, kiugrik a szemem.

Pokoli fájdalom fogott el, és újra felsikoltottam, de megint befogta a számat, és kegyetlenül gimnasztikázni kezdett rajtam. Azt hiszem, azóta sem voltam senkinek ennyire kiszolgáltatva. Feszengtem, és tekeregtem, oh... ah... de nem ismert kegyelmet. Úgy éreztem, mmmmmmmh... mintha a padlóhoz szögezett volna a botjával. mmmmmmmh... Jézusom, de erotikus volt. Lassanként aztán a fájdalom is alábbhagyott, és egyre jobban élvezni kezdtem a helyzetet. oh... Még azt is megengedtem magamnak, hogy kicsiket tekergettem az ágyékomon. mmmmmmmh... Ez szinte megőrjítette.

Hirtelen hangos lihegésbe kezdett, és pont abban a pillanatban gyúlt ki felettünk a fény, ah... amikor belémélvezett. Istenem, de gyönyörű volt az arca, oh... Sohasem fogom elfelejteni!