Alexa első fiúja, Ferenc...

Helló, itt Alexa. Remélem ellazítottad magad!

Az első fiúmról fogok írni, ahogy itt már sokan megtették előttem. Őt Ferencnek hívták. Magas, kisportolt fiú volt. A tánciskolában ismerkedtünk meg.

Úgy telt el fél év, hogy ő mindig összeszedte bátorságát és közeledett felém, én pedig mindannyiszor szerényen elfogadtam őt, de a bátorításnak még csak halvány kísérletét sem engedtem meg magamnak.

Félévkor vizsgát hirdettek az iskolában. Mindannyian izgatottan készültünk a nagy eseményre, mert igazából ez volt az első lehetőség arra, hogy kiderüljön, ki kinek tetszik.

Egész éjjel nem tudtam aludni. Az iskolát végigizgultam, délután pedig a legdekoltáltabb ruhát kerestem ki a szekrényemből. Hosszasan festettem magam a tükör előtt. Akkor derült ki, hogy voltaképpen milyen hosszú szempilláim is vannak nekem, és milyen jól tudnak kinézni egy határozott, céltudatos kifestés után.

Emelekedett hangulatban értünk a tett színhelyére. Hatalmas nézősereg gyűlt össze a széksorok között, de persze nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy valóban kiderült, ki a kelendő és ki nem.

Engem a dolog utolsó része egyáltalán nem érdekelt, annál is inkább, mert Ferenc egész idő alatt csak velem táncolt.

El tudod képzelni, milyen gyönyörű érzés, hogy egész álló este a szeretett lény szemében merülsz el, az ő kezét fogod, és alkalmanként még testetek is intim közelségbe olvadhat egymással?

A vizsga után megkérdezte, hogy hazakísérhet-e. Igennel feleltem, és a legboldogabb lénynek éreztem magam a földön.

Házunk elé érve kiderült, hogy senki sincs a lakásunkban. Remegő hangon felinvitáltam hozzánk. Elfogadta. Kéz a kézben vonultunk fel a lépcsőn, és úgy éreztem, hogy valami csodálatos élmény fog következni az életemben. S nem kellett csalódnom.

Ferenc már a sötét előszobában dolgozni kezdett rajtam. Ahogy bezártam az ajtót, szembefordított magával, és hosszasan csókolózni kezdtünk. mmmmmmmh... az a száj... ah... nem is tudom elmondani Neked!

Mialatt ajkamat ízlelgette, izmos tenyerével keményen megmarkolta hátsómat, és eszeveszett játékba kezdett rajta. oh... Csakhamar úgy éreztem, hogy nem bírom tovább.

Mintha ő is pontosan érezné minden rezdülésemet, lassan, precízen pattintgatta ki egyenként ruhám csatjait. Ahogy éreztem, hogy testem egyre védtelenebbül tárulkozik ki életem első férfia elôtt, eltöltött a kiszolgáltatottság érzése, de mmmmmmmh... oh... egyben a feszült várakozás is. Ferenc megszabadított gondosan kiválasztott kosztümömtől, és ujjai már feszes melleimet sodorgatva keresték boldogságukat.

Szinte nem is tudom, mikor kapott fel, és vitt ölben a szobai kanapéra, hogy ott hanyattdöntve fehérneműimtől is megfosszon. Rajtam földöntúli izgalom vett erőt, és csak arra tellett tőlem, hogy nagy sóhajtások között fülcimpáit harapdáljam.

De oh... mmmmmmmh... Mennyire elég volt ez kettőnk között! oh... Ferenc szorgalmasan vándorolt nyakamtól az ágyékomig, hogy fürge nyelvecskéjével a gyönyörök legszebbikét szerezze meg nekem! oh... azok a puha érintések a mellbimbómon! mmmmmmmh... Ahogy tétova ujjai szeméremdombomhoz értek és csiklómat birizgálták! mmmmmmmh... Mesés!

Ahogy már hangosan nyögtem és szinte jajongtam az izgalomtól, Ferenc még utoljára megcsókolt, majd hirtelen oh... szentélyembe hatolt. A fájdalommal vegyes kéj villámként csapott belém.

A meglepetéstől kidúvadt a szemem, és ágyékom izmaival erősen összeszorítottam merev dákóját. Ő felhorkant, és dühös mozgással akarta kiszabadítani foglyulejtett drágaságát. mmmmmmmh... ah... az a harc! Az a küzdelem! mmmmmmmh... úgy üzekedtünk, mint két párduc. ah... Drága nedveink egybevegyültek, és iszamossá tettük velük vadul surlódó combjainkon a kipirult bőrt. mmmmmmmh... a test! Csak a test, ah... oh... érzed te is? Én most is érzem! mmmmmmmh... ah... Juj, hiszen mintha újra... mmmmmmmh... oh... jaj! mmmmmmmh... ah... oh...