Egy (kis)fiú naplójából - 4. rész

Bementünk egy másik szobába, ahol szintén sötét volt, de végre csend, a szőke elengedte a kezemet, valami suhogásokat hallottam, meg mintha valaki cipzárt húzott volna le, de hogy ki lehetett, azt nem tudom, mert rajtunk kívül senki nem volt ott, legalábbis nem szólt, mikor bementünk. Már kezdte a szemem megszokni a sötétet, mikor a lány megfogta a kezemet, és az ágyhoz húzott. Mondtam neki, hogy nem alhatok itt, mert a nagymama vár otthon, meg a macim sincs itt, de csak nevetett. Azt mondta, hogy nagyon jópofa vagyok, meg hogy "gyere mááár ééédes". Itt ma mindenki megbolondult? Leültem az ágyra, erre a kezét megint a nyakamba tette, a fülembe lihegett. Hogy ez micsoda hülye szokás! Lerántott az ágyra.... és ami ezután történt, azt nem tudom leírni! Ilyet még sosem tapasztaltam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor magamhoz tértem, de igen furcsán éreztem magam. Mintha egészen hazáig futottam volna, annyira el voltam fáradva, és pisilnem is kellett.

Valaki szuszogott mellettem. Megnéztem, a szőke lány volt. Akkor vettem észre, hogy valaki levetkőztetett. Gyorsan felhúztam a ruháimat, és kimentem a szobából. KisJoe-t kerestem. Bementem abba a szobába, ahonnan a zene bömbölt, végre kitapogattam a kapcsolót, és felkapcsoltam a villanyt. KisJoe a fotelban ült, ölében a lány, akivel bejött a szobába. Valamit éppen keresett a lány trikója alatt, és mikor felkapcsoltam a villanyt, azt mondta, hogy "marhaállat". Mondtam neki, hogy mennünk kellene, mert a nagymama idegeskedni fog, erre a lány felnevetett. KisJoe sóhajtva felállt, "debarom", mondta a lánynak, aki erre mégjobban nevetett (hogy beszél ez a lányokkal!). Elindultunk haza.

KisJoe kérdezte, hogy "namivolt?" de erre nem tudtam mit mondani. Ez meg csak röhögött, és azt mondta, hogy mostantól kezdve felnőtt vagyok. Hogy miből gondolta ezt?