2009. december 26., szombat

Egy (kis)fiú naplójából - 3. rész

Közben bent váltott a zene, KisJoe egészen izgatott lett, odatuszkolt a szőkéhez, aki már felállt a székéről. "Mennyetek", mondta, erre a lány megfogta a kezemet, és berángatott a szobába. A küszöbben elbotlottam, majd valószínűleg egy fotelon is átestem. A szobában még mindig sötét volt. Kiabáltam is a szőke lány fülébe, hogy villanyt kellene gyújtani, mert így megint el fogok esni, de ő nem szólt, csak a karjait a nyakamba tette, és éreztem, hogy nekem nyomta magát. Elkezdett ringatózni, meg lépkedni ide-oda. Valamit mondott, de nem értettem. Megkértem kiabálva, hogy mondja mégegyszer, erre a fülemhez hajolt, és azt kérdezte, hogy miért nem táncolok. Erre én visszakérdeztem, hogy miért táncoljak. Nevetett, majd megnyalta a fülemet. Eléggé rossz érzés volt, föleg mert utána a nyála miatt fázott a fülem. Addig-addig huzogatott ide-oda, míg én is kénytelen voltam ritmusra lépkedni. Így tekeregtünk a sötétben, csak az ajtót láttam néha, ha arra fordultam. Egyszerre csak megláttam KisJoe-t, ahogyan integet az ajtóból és valamit kiabál. Nem értettem, ezért odakiáltottam neki, hogy mit akar. Erre azt kiabálta vissza, hogy marha vagyok, meg hogy kapjam már le. Hogy őszinte legyek nem értettem, mire gondol. Sapka nincs a fejemen, akkor meg mi a fenét kapjak le? Pár perc múlva bejött KisJoe az egyik lánnyal a konyhából, és ők is elkezdtek tekeregni körbe. Mikor úgy fordultunk éppen, hogy KisJoe-val láttuk egymást, mutogatott a lány háta mögött. Hogy miért nem mondta el értelmesen, mit akar?

Szóval tekeregtünk, már kezdtem unni, mikor egyszer csak a lány valami nedves vackot rakott a számra. Elrántottam a fejem, mire azt mondta, hogy nnnnaaaaa, engedd!, de hogy mit, azt nem mondta. Aztán rájöttem, hogy a száját tette az enyémre. Mivel megint ezt csinálta, már nem ijedtem meg, sőt, rájöttem, hogy nem is rossz. De mikor a nyelvét bedugta a számba....!

Miután megunta a nyelvdugdosást, abbahagytuk a tekergést (végre), és kifelé húzott a szobából. KisJoe nagyon vigyorgott, és az ökölbe szorított jobb kezét úgy tartotta, hogy a hüvelykujja felfelé állt ki belőle. Hogy miket mutogatott ez nekem....?

2009. december 19., szombat

Egy (kis)fiú naplójából - 2. rész

Odaértünk a buli helyszinére. Valahol nagyon hangosan hallgatott valaki valami borzalmas zenét, mert már az utcán hallottuk.

KisJoe becsöngetett egy ajtón. Mikor kinyitották, a zene iszonyúan felhangosodott, kiderült, hogy onnan jött. A srác, aki beengedett minket, kicsit furcsán nézett, szerintem nagyon fáradt volt, mert alig állt a lábán. Abban a szobában, ahonnan a zene bömbölt, elég sötét volt, mondtam is KisJoenak, hogy fel kellene kapcsolni a villanyt. Erre ô azt mondta, hogy na, csak az kellene. Kivonszolt a konyhába, ahol három lány ült az asztalnál, egy srác pedig alatta feküdt. Biztos nem bírta a hangos zenét, azért pihent le itt kint. KisJoe bemutatott a lányoknak, majd beszélgetni kezdett velük. Az egyik, egy szôke hajú, megkérdezte, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, hogy jöhet a kakaó, erre jót nevetett, azt mondta, eredeti vagyok, és hozott a szobából egy poharat tele valamilyen teával. Gondoltam ez is jó lesz, és jól meghúztam. Egy részét sikerült lenyelni, csak a maradékot köptem a padlóra. Nagyon rossz tea volt, olyan, mint a nagymama cseresznyebefőttje, mikor kint maradt nyáron a napon egy hétig. A lányok nevettek, KisJoe pedig szídott, hogy hogyan lehet egy háromcsillagos konyakot kiköpni.

Kezdett nagyon meleg lenni, meg a szék is imbolygott. Nem nagyon mozogtam, mert féltem, hogy esetleg leszakad. KisJoe a lányokkal pusmogott, majd odaült mellém, és bizalmaskodva a fülembe súgta, hogy jó vagyok a szőkénél, és kapjam el, mert teljesen be van izgulva rám. Nem egészen értettem, mit akar ezzel. Talán fogócskázni akar a szőke lány velem? Azt mondta, hogy ne izguljak, tiszta ügy, csak kérjem fel egy lassúra, a többi magától megy.

2009. december 12., szombat

Egy (kis)fiú naplójából - 1. rész

Délután felhívott KisJoe, hogy este lesz egy buli, nincs-e kedvem elmenni. Azt is mondta, hogy lesz pia meg nők. Nem értettem, hogy miért hangsúlyozta ezeket annyira, de nem érdekes. Mondtam, hogy meg kell kérdezzem a nagymamát, hogy mit szól hozzá. Megbeszéltük, hogy feljön értem, és ha mehetek, akkor megyünk.

A nagymama nem nagyon örült a dolognak, kérdezte, hogy a házigazda szülei otthon lesznek-e, mondtam, hogy biztosan, miért mennének el. És különben is, ki csinálná meg akkor a szendvicseket, meg a kakaót. A nagymama a lelkemre kötötte, hogy ne igyak sok kakaót, mert akkor szorulásom lesz (vagy hasmenésem?). Meg hogy ne maradjak sokáig.

A nagymama kivasalta a sötétkék dzsörzénadrágomat, meg a fehér volt úttörőingemet, azt húztam fel, meg a világoskék kötött kardigánt, a barna szandállal.

Fél hétkor feljött KisJoe, nagyon röhögött, mikor ajtót nyitottam neki. A nagymama neki is megmondta, hogy együtt jöjjünk haza, és ne későn. Meg a kakaót is. KisJoe csak röhögött, és biztosította nagymamát, hogy haza fog hozni. Lehet, hogy kocsival? Elindultunk.

KisJoe hátbavágott, és azt mondta, hogy nagyon aggódik az öreglány. Biztos valamelyik idősebb lányra gondolt a buliban, aki nem tudja, hogy mi van velünk, ezért mondtam neki, hogy siessünk. Azt mondta, hogy oké, de előbb menjünk el hozzájuk, mert abban a ruhában nem mehetek el a bulira, amit a nagymama rám adott. Kérdeztem, hogy miért, de megint csak röhögött. Adott egy pár sportcipőt, egy farmert, meg egy "Pumpiron" feliratú, sárga pólót, hogy húzzam fel őket. Azt mondta, hogy a másik ruhámra vigyázni kell, mert ha összepiszkolom, a nagymama nem fog örülni. Ebben igaza volt. Mikor a dzsörzénadrágot lehúztam, KisJoe szemei kigúvadtak, majd elkezdett a könny patakzani belőlük. Furcsa hangokat hallatott, mint aki nem nagyon kap levegőt. Megijedtem, hogy esetleg asztmás rohamot kapott, de a végén visítva röhögni kezdett. Mikor magához tért, lihegve megkérdezte, hogy mi a franc van rajtam. Nem tudom, mit látott, amitől ennyire kell röhögni, hiszen a sötétkék harisnyanadrágomon kívül semmi nem volt rajtam. Azt mondta, hogy azt feltétlenül le kell vetnem, mert ha valamelyik csaj meglátja, akkor hatalmas kabaré lesz. Nem tudom, miért kellene meglátnia bárkinek is a harisnyámat, de levetettem. Felvettem a KisJoe által adott ruhákat, de a nadrág el volt a térdénél szakadva. Azt mondta, hogy nem számít, direkt ilyen. Szegény nagymama, ha látna...

2009. december 5., szombat

Vers mindegykinek

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom nem háztartásbeli,
Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek,
A házimunkához kedvet nem érzek.

Ám egyet büszkén be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami,
Amihez oly pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.

Mert tudom azt bármiféle pózban,
Gyors es lassú tempóban,
Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton,
Ahogy jónak látom.

Tudásom e téren több, mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm egy fiatal legény.

Fiatal volt, mégis jól megtanított ő,
S nem voltam e téren tudatlan nő.

Bevallom, először borsodzott a hátam,
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam,
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,
Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.

Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Kesőbb már oly rutint szereztem,
Hogy tudásommal pénzt is kerestem.

Csináltam reggeltől korán felkelve,
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan, vidáman műveltem
Még estefelé is, mikor a nap lement.

Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
És a testem olyan lesz, mint a fénylő topán.

Van, aki gumisapkát húz a fejére,
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom,
Én a nedvességet érezni akarom.

De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.

Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.