Egy (kis)fiú naplójából - 2. rész

Odaértünk a buli helyszinére. Valahol nagyon hangosan hallgatott valaki valami borzalmas zenét, mert már az utcán hallottuk.

KisJoe becsöngetett egy ajtón. Mikor kinyitották, a zene iszonyúan felhangosodott, kiderült, hogy onnan jött. A srác, aki beengedett minket, kicsit furcsán nézett, szerintem nagyon fáradt volt, mert alig állt a lábán. Abban a szobában, ahonnan a zene bömbölt, elég sötét volt, mondtam is KisJoenak, hogy fel kellene kapcsolni a villanyt. Erre ô azt mondta, hogy na, csak az kellene. Kivonszolt a konyhába, ahol három lány ült az asztalnál, egy srác pedig alatta feküdt. Biztos nem bírta a hangos zenét, azért pihent le itt kint. KisJoe bemutatott a lányoknak, majd beszélgetni kezdett velük. Az egyik, egy szôke hajú, megkérdezte, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, hogy jöhet a kakaó, erre jót nevetett, azt mondta, eredeti vagyok, és hozott a szobából egy poharat tele valamilyen teával. Gondoltam ez is jó lesz, és jól meghúztam. Egy részét sikerült lenyelni, csak a maradékot köptem a padlóra. Nagyon rossz tea volt, olyan, mint a nagymama cseresznyebefőttje, mikor kint maradt nyáron a napon egy hétig. A lányok nevettek, KisJoe pedig szídott, hogy hogyan lehet egy háromcsillagos konyakot kiköpni.

Kezdett nagyon meleg lenni, meg a szék is imbolygott. Nem nagyon mozogtam, mert féltem, hogy esetleg leszakad. KisJoe a lányokkal pusmogott, majd odaült mellém, és bizalmaskodva a fülembe súgta, hogy jó vagyok a szőkénél, és kapjam el, mert teljesen be van izgulva rám. Nem egészen értettem, mit akar ezzel. Talán fogócskázni akar a szőke lány velem? Azt mondta, hogy ne izguljak, tiszta ügy, csak kérjem fel egy lassúra, a többi magától megy.